Pécs – Ókeresztény temetőegyüttes
Pécs ókeresztény sírépítményeinek megmentésével kezdődött a Mecsekben és talán hazánkban is a műemlékvédelem históriája. A sírépítmények a 2. század elején alapított Sopiane római város legszebb emlékei. A sírkamrák többnyire a 4. századból származnak, amikor a település tartományi szakrális székhellyé vált.
A világhírűvé vált Péter-Pál sírkamra felfedezése a Szent István tér átalakításakor és az ott álló Szathmáry-palota elbontásakor 1782-ben történt. Ekkor bukkantak rá az azóta világhírűvé vált, freskókkal díszített I. számú, Péter-Pál sírkamrára. E területre kívánták építeni a püspöki palotát. Ám a leletek előkerülése után módosították a terveket és megőrizték az utókor számára a páratlan leleteket.
A székesegyház délkeleti tornya közvetlen közelében talált, észak-déli tájolású sírkamra a dongaboltozatával együtt épségben megmaradt. Nevét a bejárattal szembeni főfalon látható Péter és Pál apostolok ábrázolása okán kapta. Ám nem csak e részeken, hanem a sírkamra teljes belső falfelületén meglepő épségben maradtak fenn a 4. században készített bibliai jelenetű freskók, valamint a gazdag növényi mintázatú díszítések. Valószínűleg a hajdan kétszintes épület két részből áll: az alsó festett falú, föld alatti sírkamrába helyezték az elhunytat, míg a felső szint, a kápolna szertartások megrendezésére szolgált.
A második nevezetes sírépítményre, a szintén a szintén a fő freskójáról elnevezetett Korsós sírkamrára a 18-19. század fordulóján bukkantak rá egy mélypince építésekor, a Szent István tér középső része alatt. Feltárására 1939-ben került sor. Az észak-déli tájolású, kétszintes építmény itt is egy sírkamrából és a felette elhelyezkedő kápolnából áll, melyben szertartásokat is tartottak, vagy itt emlékeztek meg az elhunytról halála évfordulóján. A sírkamra északi felében egy kis fülkét alakítottak ki, melynek falán kancsó és pohár ábrázolása látható - ennek a képnek köszönheti nevét a sírkamra.
De nem csak egy-egy előkelő elhelyezésére szolgáló sírépítményeket tártak fel, hanem több mint húsz kisebb sírt, valamint a nagy méretű Cella trichorát, és a hatalmas Cella septichorát. A Cella trichora, azaz a három apszisos temetői kápolna jellegzetes ókeresztény sírépület volt: téglalap alakú középterére északon, keleten és nyugaton apszisokat építettek, délen pedig egy előcsarnokot. A hétkaréjos temetői épület, a Cella septichora egyedi felépítésű: egy nyújtott nyolcszögű középteret hét, a kelet-nyugati irányú főtengely köré csoportosított félkörív zár. Ezt a részben a plébánia épülete alatti 4. századból megmaradt romemléket ugyan az 1930-as években megtaláltak, ám vissza is temettek.
2006-ben elkészült az ókeresztény sírépítményeket a föld alatt összekötő új bemutatóhely, melynek kuriózuma a hatalmas hétkaréjos temető kápolna maradványa, valamint az, hogy a föld alatt egy a történelem során sohasem létezett folyosókon járhatjuk be az 1600 éves pécsi ókeresztény temetőt, a késő római temetkezési gyakorlatot és halotti kultuszt. Rómán kívül Pécsett maradt fenn a legnagyobb és legjobb minőségű, ilyen típusú korai keresztény együttes, melynek értékét még növeli, hogy a 4. században emelt kultikus épületek olyan állapotban maradtak meg, amilyenben a népvándorlás korában voltak. A temetőegyüttes 2000 óta szerepel a Világörökségi listán, 2013 óra Hungarikumunk.
